A 2020-as év talán az egyik legrosszabb volt számunkra hosszú idő után, főleg a fiatalabb generáció számára,mivel mi még hasonlót se éltünk át,mint a vírus által okozott hatások.

Előfordulhat-e,hogy egyre több világjárvánnyal kell szembe nézünk a jövőben?

Sir David Attenborough ezt és további hasonló kérdéseket boncolgat, de kezdjünk az elejéről.

Pripjatyban járunk,ahol a természet vált újra uralkodóvá az 1986-os katasztrófa után. A csernobili erőmű négyes blokkjának robbanása előtt egy jól fejlődő pezsgő kisváros volt,amiből mára növényekkel benőtt romok maradt.

Sir Attenborough remekül állítja párhuzamba pripjaty-i katasztrófát a bolygónkon hamarosan bekövetkező katasztrófával, jelenleg mi is pripjatyiak vagyunk,hiszen egy olyan csapás előtt állunk,amit gyakorlatilag saját magunknak köszönhetünk.

A jó hír,hogyha összefogunk, talán meggátolhatjuk,hogy felrobbanjon az erőművünk.

Sir David 1937-től kezdi a történetét, miközben elmeséli,hogy azokban az időkben mennyire sokszínű volt a természet és,hogy az évek során,mennyit változott ez egészen napjainkig.

Leírja,hogyan tűntek el a szemünk láttára az esőerdők,erdők a világ különböző részein,hogy csökkent le a nagy ragadozók száma a szárazföldön. (miközben pl.: Amerikában a kedvtelésből tartott nagymacskák száma a többszöröse, mint amennyi szibériai tigris él vadon Szibériában.)

Az egyik kedvenc sorozatom A kék bolygó című remek műsor, ami az óceánok flóráját és faunáját mutatja be. A könyvben remekül szemlélteti,hogy az első felvételeik alkalmával,mennyire gazdagok és színesek voltak a korallzátonyok a világ körül és,hogy mára ezek mennyire megváltoztak, mivel vannak olyan helyek,ahol mar csak a maradványaikat lehet látni. Mindez köszönhető a vizeink felmelegedésének. A vizeinkben a tápláléklánc nem csak 2-3 tagból áll, hanem akár 4-5 tag is megjelenhet bennük. Ha a felmelegedés hatására a legalacsonyabban lévő szervezetek eltűnnek, ott a lánc megszakad és súlyos következményekkel járhat a további élőlények étkeztetésére is.

És természetesen nem csak a felmelegedése a probléma,hanem a halászat is. Szuper példa lehet Palau,ahol a miniszter eszközölte,hogy akkor leáll minden ilyen tevékenység, majd 15 év múlva addig sosem látott mennyiségű hal jelent meg. Ha, akkor és ott meg tudták oldani azt a helyzetet, cserébe a természet regenerálta magát, miért ne tudnánk ezt nagyban megoldani?

A következő fejezetekben több évre előre vetíti le a jövőnket,ha így folytatjuk a fakitermelést,a halászatot, a növekvő CO2 kibocsátást.

Ahogy melegszik a bolygónk,úgy változnak meg az erőviszonyok a különböző területeken. Olvadnak a jégsapkák, a jeges vidéken élő állatkáknak egyre kevesebb életterük lesz, nem találnak táplálékot, párt maguknak.

A könyvnek van egy film változata a Netflixen, ajánlom azt is mindenkinek,mivel a különböző felvételek,még jobban felnyitják a szemeket. Az egyik legszomorúbb rész, amikor a rozmárok csökkenő területükön már nem férnek el és a szirtekre kényszerülnek,ahonnan egy út vezet le a mélybe,amit nem élnek túl.

De ez csak egy példa, mit köszönhetünk a fogyasztói társadalom növekvő igényeinek.

A lehetséges jövőképek ábrázolásánál kitér továbbá, a termőföldek kiaknázásának következményeire, a különböző területek időjárás változásaira és az ezekből adódó népvándorlás és háborúk lehetőségeire is.

A könyv vége fele a lehetséges megoldásokat boncolgatja, többek között a megújuló erőforrások kiaknázásáról, amiket a világ számos helyén már elkezdtek használni.

Beszél továbbá arról is,hogy ne növekedjen bántóan gyorsan a népesség,amit szintén jól kezelnek azok az országok,amik már felismerték,hogy a bolygónk nem bír ennyi embert kiszolgálni a véges erőforrások miatt.

Sir David Attenborough előadásokat is tart különböző természetvédelmi konferenciákon,hogy őszinte legyek olyan,mintha az előadása után el is felejtenék vagy nem tudom, persze nem mindenki,de úgy érzem,mintha ez az ember hiába beszél,hiába ír könyvet,hiába mutat be fájdalmas videókat az állapotokról, nem nagyon akarjuk észlelni,hogy a végzetünkbe rohanunk.

Szóval kihalásra felkészülni gyerekek, már ne nagyon vegyünk tartós kajákat,mert szerintem ez már úgyse fog megváltozni, az emberbe kódolva van az önzőség.

De talán ezek az apró sikeresnek tekinthető tevékenységek által belátjuk,hogy változtatni tudunk.

" Sokkal többet érhetünk el együtt, mint külön-külön." írja utolsó mondatként Sir David.

Meglátjuk, reméljük a legjobbakat.

10/10

a könyv végén kislexikon és különböző jegyzeteket olvashatunk, illetve egy pár színes kép is bekerült az útjairól.